Alapítók

A táncegyüttes 1961-ben alakult meg, ám ekkor munkája még nem volt rendszeres. 1965-ben került a faluba a Csapó házaspár. Csapó Árpádné korában már részt vett más táncegyüttes munkájában, s elhatározta, hogy a tanításon kívül ezzel kapcsolódik be a község kulturális életébe. Ettől kezdve lett a táncegyüttes munkája folyamatos és rendszeres. A szervezés és tánctanítás teljesen az alapokról indult, hisz a községben élő, addig néptánc képzettséggel nem rendelkező fiatalokat szerveztek be az alapító tagok közé. A fiatalok hamar megérezték a néptánc ízét és lelkesen jártak próbákra. Az első bemutatók a helyben megrendezett ünnepélyek voltak.

Az 1965-ben alakult csoport alapító tagjai: Futó Ibolya, Kósik Piroska, Kiss Hajnalka, Molnár Katalin, Szemes Eta, Futó Piroska, Stromájer Erzsébet, Tamás Ilona, Kiss Lajos, Takács Gábor, Antal Zoltán, Radics Ferenc, Nagy Lajos, Rigó Jenő, Kiss Ferenc, Mocsári Ferenc, Varga Ferenc

Csapó Károlyné távozása után Balázs Gézáné tanítónő vette át a csoport irányítását, aki korábban a buzsáki népi együttes táncosa volt. Vezetése alatt új lendületet vett a csoport munkája, mivel a helyi ERDÉRT bekapcsolódott az együttes fenntartásába, így megoldódhatott a szállítás és ruhavásárlás gondja is. Ezután a helyi szereplések mellett lehetőség nyílott a MEDOSZ Megyei Szakszervezeti Kulturális rendezvényein szerepelni. Helye: Budapest, Zánka, és a legemlékezetesebb: Szolnok.

Balázs Gézáné után Nyúl Éva keszthelyi tanárnő, majd Gelencsér József, a keszthelyi agrártudományi egyetem tanársegéde, kiváló táncos és pedagógus volt a művészeti vezető. 1972-től a szintén keszthelyi Barkó Bernadett volt a csoportvezető. Őt Mészáros Gyula és Bajkai István követte. Ekkor a községi tanács és a balatonmáriafürdői ÁFÉSZ is támogatta a csoportot.

 

1970-es évek

 

1975-ben Nagy Lajost bízták meg a Művelődési Ház vezetésével. Ez döntő fordulatot hozott Balatonszentgyörgy néptánc mozgalmában, mivel első teendői közé tartozott a szervezett táncegyüttes megalakítása zenekarral, utánpótlás-neveléssel, ezzel bekapcsolódva az országos néptáncmozgalomba.

Nagy lendületet vett a szervezési munka és hamarosan régi és új táncosokból nagy létszámú fiatalság jött össze. 1977-ben került Marcaliba Ureczky Csaba nívódíjas koreográfus, aki átvette az együttes szakmai munkájának irányítását. Az ő megjelenése, szakmai tudása, és a jó szervezőmunka eredménye, hogy viszonylag rövid idő alatt megteremtődtek az együttesi munka feltételei. Ureczky Csaba nagyon energikus, nagy fegyelmet követelő munkába kezdett és az együttes tagjaiban jó partnereket talált.

Ilyen szervezési előzmények után úgy gondolták, hogy létrehoznak egy egységes együttest, és mivel Balatonszentgyörgy a Kis-Balaton mellett fekszik, ezért 1977. június 26-án a Kis-Balaton nevet vette fel az együttes.

A névfelvétel napján az együttes megtartotta első önálló estjét telt ház előtt óriási sikert aratva. 1978-ban átmenetileg Mészáros Gyula és Haász Mihály vette át az együttes szakmai irányítását. Ureczky Csaba 1979-ben kezdte újra és 1983-ig dolgozott az együttesse, amikor is a kalocsai néptáncegyüttes vezetője lett. 1983-ban átmenetileg Tóth Lászlót kérték föl az együttes vezetésére, aki kaposvári táncos és oktató volt.

 

1980-as évek

 

Ureczky Csaba után 1984. januárjától Fodor Iván keszthelyi néptáncoktató az együttes vezetője. Ebben az évben a fő célkitűzés a csoport számára az áprilisban megrendezendő minősítő fesztiválon való részvétel. Addig „Ezüst 1” fokozatot ért el az országos minősítési rendszerben, utána az „Arany 3” fokozatot pályázta meg. Reális de nehéz feladatot tűzött ki az együttes maga elé. A minősítési kiírások és elvárások mind magasabb színvonalat írtak elő és mind több csoport igyekezett megfelelni ezeknek. E sokrétű feladathoz kellett jó koreográfiákat választani, amelyeket az együttes technikailag bír és előadni képes. Jelentős szakmai segítséget jelentett Varga Zoltán koreográfus, a Népművelési Intézet munkatársának sokirányú táncos tanácsai. A jól sikerült előadás után a zsűri értékelése is kedvező volt. Az együttes elnyerte az „Arany 3” fokozatot.

Ezután az elért minősítési eredménynek megfelelően kellett az új táncokat tanulni illetve ilyen szinten előadni. Évente 2-4 koreográfia vagy táncstílus elsajátítása tűnt reálisnak. Az 1984. évet záró önálló műsor már javarészt új számokkal, az új stílust jelezve jelent meg a színpadon.

A szakmai továbblépés érdekében az együttes több tagja az országos szervezésben megrendezendő tanfolyamokon vett részt, illetve többen elvégezték a megyei lebonyolításban szervezett „C” kategóriás táncoktatói tanfolyamot. Ez sokat jelentett az együttes szakmai előrelépésében is (utánpótlás nevelés, próbák önálló levezetése, műsorok önálló megszerkesztése, új tánc önálló tanulása).

A táncstílus tanulásához gyakran jöttek az együtteshez országosan elismert koreográfusok, hogy tőlük, a legjobb hozzáértőktől közvetlenül ismerjék meg a táncanyagot a fiatalok. Így gyakran megfordult a próbákon Varga Zoltán, Tímár Sándor, Balla Zoltán.

Ilyen lehetőségek között folyt az új táncok tanulása és a szereplésekre való felkészülés. Ami fontos volt a csoport számára, hogy évente legalább egyszer, de lehetőség szerint legalább többször szakmai zsűri előtt is bemutatkozhasson. Erre vagy külföldi fesztiválokon, vagy hazai néptáncos találkozókon került sor. Igen értékesek voltak ezek a tapasztalatok, felhívták a figyelmet az esetleges hibákra, tévedésekre, betanulásból eredő eltérésekre, vagy éppen abban erősítették meg a csoportot, amit eddig végeztek.

1988-ban ismét minősítési lehetőség előtt állt az együttes. A vezetőség úgy döntött, hogy az előremutató, nehezebb feladatot választja: megpályázták az „Arany 2” fokozatot. A szakmai elvárás sokkal nagyobb volt, mint négy évvel korábban, de a sok munka meghozta gyümölcsét, a zsűri kedvezően értékelte a csoport munkáját és megadta az „Arany 2” fokozatot.

 

1990-es évek

 

Az ország amatőr mozgalma rendszerváltás után megváltozott. Sok táncegyüttes egyesületté alakult, ők alapítványi és pályázati pénzekből próbálják fenntartani magukat. A lecsökkent anyagi javak ellenére szinten kell tartani az elért eredményeket, sőt a szakmai fejlődést kell előtérbe helyezni.

A rendszerváltás után az együttes élete is kissé megváltozott, hiszen anyagi utánpótlásait máshonnan kellett megoldani. Saját bevétel és a pályázati pénzek mellett a Balatonszentgyörgyi Önkormányzat biztosította a további zavartalan működést.

Az 1988-as minősítés után tovább folyt a munka. Az együttes szakmai életét nagyban befolyásolta ez az eredmény, mert itt érezték meg igazán a táncosok, hogy sok minden elérhető, az is, ami eddig elérhetetlennek tűnt. Ez a motiváció a munka hatékonyságát is növelte.

A szakmai vezetésben változások történtek. 1990-től Fodor Iván nem tudta tovább vállalni a művészeti vezetést, szakmai tanácsaival viszont tovább segítette az együttes előrehaladását. A csoport vezetését Országh Béla vette át, aki eddig néptáncasszisztensként működött közre. Az új vezetés más szemléletű, felfogású szakembereket kért meg koreográfiák készítésére.

A nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttessel régóta tesvérkapcsolatban áll a Kis-Balaton Néptáncegyüttes. Akkoriban az ottani vezetők Péter Zsolt és Furik Rita voltak. Az együttes vezetősége felkérte őket, hogy ’91-től vegyenek részt a csoport munkájában. Kezdetben, mint óraadók dolgoztak, később olyan baráti kapcsolat alakult ki köztük és a táncosok közt, hogy a vezetőség felkérésére, mint művészeti vezetők vettek részt a további munkában. Nagy kihívás volt számukra az 1992-es minősítésre való felkészítés, hiszen egy megfiatalodott csoportot kellet felkészíteni. Ettől kezdve óriási munka vette kezdetét. A minősítés színhelyéül Százhalombattát választották. A megmérettetés a táncosoknak és a koreográfusoknak is nagy próbatétel volt, hiszen itt mérhették le a hosszú, fáradságos munka eredményét. A kitűzött célt sikerült elérni. A Kis-Balaton Táncegyüttes újból megszerezte az Arany II minősítést. A minősítés után újból Országh Béla vette át a szakmai irányítást. Országh Bélának nagyon sokat köszönhet az együttes, hiszen nem csak a szakmai munkában vállalt hatalmas szerepet, hanem közösségformáló ereje is dicséretes volt.

1992-1997 között továbbra is a már megkezdett tendencia folytatódott, az autentika volt az elsődleges szempont az új táncok tanulásánál. Ebben az időben is jellemző volt, hogy koreográfusokat kérnek meg új táncok tanítására, de a régebbi táncok megtartására, a stílus szintentartására is nagy gondot fordítottak. Így került közelebbi kapcsolatba az együttessel Gál László és Bertalan Zoltán. A vezetőség 1995-ben Bertalan Zoltánt kérte fel, hogy készítse fel az együttest az 1996-os minősítésre. Feladata nem új táncok tanítása, hanem a már meglévő koreográfiák stílusi felhozatala volt. Ebben az időben változott meg a minősítés rendszere. A zsűri értékelése alapján az együttes Minősült együttes címet kapta.

 

 

1997-től napjainkig

 

Az együttes művészeti irányítását 1997-ben Üst Gyula vette át Országh Bélától. Üst Gyulától pedig Faragó Zsolt. Az együttes teljes mértékben bekapcsolódott az ország néptánc vérkeringésébe. Gyakran utazott fel a csoport Budapestre, hogy más együttesek előadását megnézzék, több koreográfus munkáját megismerjék, újabb tapasztalatokat szerezzenek a szakmai fórumokon. Ennek következménye, hogy nemcsak mi ismerkedtünk, hanem minket is megismertek.

Asztali nézet